Gyulaffy László – a magyar Achilles
5 (100%) 1 vote[s]

 

 

Gyulaffy LászlóLeghíresebb bajvívónk egyikét személyes párviadalban senki nem volt képes legyőzni.

De ki lehetett az a személy, aki megszámlálhatatlan hadjáratban vett részt úgy, hogy huszárjaival mindig az első sorokban küzdött?
Mit is lehet tudni arról, aki kíméletet nem ismerő módon küldte túlvilágra hazája ellenségeit, főleg akkor, ha azok jobbágyai szabadságát, vagy életét veszélyeztették? 

Gyulaffy László 1525 körül született Csobánc várában, Gyulaffy István várúr elsőszülött gyermekeként. A Gyulaffyak a csobánci nemesség tündöklő csillagai voltak, akik a török hódítások idején – bár anyagi javaik nagy részét elveszítették -, szellemi és lelki gazdagságuk mégis elképesztő magasságokba repítette őket.

Gyulaffy László édesapja, István nem csak a karddal, de a tollal is megtanította bánni gyermekét. Az ifjú már fiatalkorában a legügyesebb és egyben leghíresebb bajvívók közé tornázta fel magát. Hihetetlen módon bánt nem csak a karddal, de a kopjával való harcban, és gyűrűöklelésben is átlagon felül teljesített. Párviadalainak se szeri, se száma nem volt, az esetek többségében pedig a Balaton jegén diadalmaskodott ellenségei felett.

Élete során 5 bajvívásban kiemelkedő oszmán harcost küldött a pokolba bugyraiba. Ezek egyike Pajazyt hegyesdi török vajda volt, akit kopjájával olyan erővel suhintott meg, hogy annak páncélja behorpadt és a fegyver vége a hátán jött ki. A fegyvert csak szekercével lehetett eltávolítani a halott törökből. „Ennél szörnyűbb öklelést senki nem látott.” Egy idő után a törökök annyira rettegtek tőle, hogy hősünknek álruhában kellett kiállnia a bajvívások során.

1549-ben maga Ferdinánd hívatta, hogy felajánlja neki a szigetvári kapitányságot. Gyulaffy László azonban ehhez merész feltételeket is szabott mind a haderő mértékével kapcsolatosan, mind a segítségnyújtás módja és ideje tekintetében. E feltételek teljesítésének kérése mellett és büszke kiállása ellenére is az övé lett a várkapitányi tisztség. Azonban Habsburgokhoz mérten az ígéretek csupán aljas hazugságok voltak, így Gyulaffy László lemondott várkapitányi tisztségéről és 1551-ben már Pápán szolgálta a  magyarságot 100 huszár élén hadnagyként.

 

A legemlékezetesebb hadi sikerét…

…akkor hajtotta végre, amikor a magyar vitézek tudomására jutott, hogy Velicsán fejérvári szandzsák bég nagy erőkkel Stájerország kifosztására indult. A magyar harcosok egyből a Bakony szélére vonultak, és váratlanul a mit sem sejtő török seregre rontottak, és teljes mértékben megsemmisítették őket. Ez a győzelem egész Európát bejárta, és híre még Mária királynéhoz is eljutott.

Az ezt követő időkben is aktívan kivette a részét a védelemben. Nádasdy Tamással részt vett az erdélyi hadjáratban, valamint Lippa ostrománál is közreműködött. Amikor visszatért Pápára, kémei jelentették, hogy sikerei miatt a török megtorlásként Csobánc várát készül ostrom alá venni.

Hű csapataival visszatért, és csatlakozott az elenyésző számú helyőrséghez, azonban még így is győzedelmeskedtek a többszörös túlerőben lévő törökök felett. Még a vár falai is a hazájukat védelmező és az igazságot szolgáló magyarok mellett voltak, hiszen végig álltak az ostrom során és csak a veszély elvonulása után dőltek össze.

Babolcsa ostrománál oly vitézül harcolt, hogy elismerése jeleként a király magához hívatta és felajánlotta neki Szigetvár kapitányságát, de Gyulaffy – tanulva a Habsburgok árulásából – nem fogadta el az ajánlatot.

Ezt követően 3 évig szolgált a győri generális mellett, és ezt  követően fogadta el a Tihanyi várkapitányságot.

A Veszprém környéki hódoltsági falvak visszafoglalását követő mulatozás során a törökök orvul rajta ütöttek csapatán, de sikerült megmenekülnie. Ebből okulva még alaposabb lett nem csak katonáival, de önmagával szemben is, és sikeres kémhálózatot hozott létre.

 

A király lovaggá ütötte

Huszárjaival és vitézeivel, valamint Salm generálissal 1562-ben küzdelmes rohamokat követően elfoglalták Hegyesd várát. Korábbi hadi sikerei, valamint az ostromnál tapasztalt hősiességének köszönhetően a király Thury Györggyel egyetemben lovaggá ütötte. A hagyományok szerint ilyenkor lovagi küzdelmeket rendeztek, ahová egész Európából elhívták a legjobb harcosokat.

Az idesereglő vitézeket mind Gyulaffy, mind pedig Thury sorra legyőzte. Végül már csak ők ketten maradtak a porondon. Bár a viadal megkezdődött kettejük között, de Őfelsége azt megszakította, mivel nem engedhette, hogy két ilyen remek katona sebet ejtsen egymáson.

1566-ban a király Győrbe rendelte, így a saját pénzén tartott 200 huszárral haladéktalanul meg is jelent a császári táborban. A sereg Habsburg parancsra nem indulhatott Zrínyit megmenteni és Szigetvárat felszabadítani. Az utasítás ellenére Gyulaffy László, Thury György és Török Ferenc huszárjaival elhagyta a tábort, miután a fejérvári béget, és még egy másik török sereget tönkrevertek, majd elindultak, hogy Veszprémet is visszavegyék.

Katonáival Gyulaffy volt az, aki a vár kapuját bezúzta, és így elsőként léphetett be az erődítménybe, amelyet hősies küzdelemben hódítottak meg szeretett hazánk gyermekei. Nem sokkal később  pedig visszafoglalták Tatát, Gesztest és Vitánt is.

Hősiességéért a királytól a veszprémi főkapitányságot kapta, ami nem kevés plusz feladat ellátását kívánta hősünktől. Először is a várat újjá kellett építtetni. Másodszor a központ és környékének életét újjá kellett szervezni. Harmadszor pedig a törökkel is szüntelenül hadakozni kellett, aki nem nagyon akart belenyugodni Veszprém elvesztésébe.

Az udvar az ígért ellátmányt természetesen ekkor sem küldte. Sőt még a harcokban elfogott fejérvári vajdát is elvették tőle, akit fogságba esett harcostársaiért csereként akart a töröknek felajánlani.

Gyulaffy László ettől olyan haragra gerjedt, hogy otthagyta Veszprémet, amit a besúgók jelentettek a Habsburg királynak, aki elfeledve addigi hőstetteit még a tihanyi apátságot is elvette tőle.

 

Új élet kezdete Erdélyben

A Habsburgok újbóli árulása miatt Gyulaffy Erdélybe ment, ahol János Zsigmond szolgálatába állt. Itt megbecsült tanácsadóvá vált. A későbbiek folyamán a király megbocsátott neki, kegyelemlevelet küldött, és megerősítette birtokaiban. Gyulaffy László résztvevője lett az erdélyi országgyűlésnek, valamint a felsőbb bíráskodásnak is.

Az idő múlásával Báthory István és Báthory Kristóf haditanácsosa is lett.

1579-ben hunyt el végváraink legnagyobb harcosa, aki végrendeletében meghagyta: „hogy az polgárokat tartsák meg régi szabadságukban, melyekben én is megtartottam.”

 

A Gyulaffy László emléktúránk részleteit itt találod: Gyulaffy László emléktúra