Miért fontos a túrabejárás egy túra megszervezése előtt?
5 (100%) 1 vote

 

Akár azt a címet is adhattam volna, hogy „Első túrabejárásom tanulságai”, ugyanis nagyon sokat tanultam belőle függetlenül attól, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy elterveztük. Készíts be magadnak egy pohár teát és helyezkedj el kényelmesen, mert hosszú lesz a cikk…

Egyáltalán, mi is az túrabejárás? Hamarosan erre a kérdésre is választ kapsz, de először leírom röviden, hogyan kerültem kapcsolatba a túrázással ill. túraszervezéssel.

De mi is az a túrabejárás???

Néhány napja egy ismerősöm megkérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni egy túrabejáráson. Mondtam, hogy semmi akadálya, csak mondja meg, hogy mit is jelent az, hogy “túrabejárás”?

Erre másképp fogalmazott, és azt mondta: Lenne-e kedvem elmenni letesztelni egy túraútvonalat, mert hamarosan túrát szervez, és erre is szükség van előtte.

Nem igazán értettem, hogy mi lehet itt a probléma, hiszen a túrák általában végig turistatutakon vezetnek. De, ő azt mondta, hogy higgyem el, szükség van egy előzetes bejárásra, amikor megnézzük, hogy valóban jól vannak-e kitáblázva, jól vannak-e megjelölve az utak, hiszen a túrát szervezők felelőssége az, hogy ne tévedjenek el a résztvevők.
Mint ahogy az is a túraszervező felelőssége, hogy a túrázás során megfelelő minőségű ételeket adjon a résztvevőknek. Olyat, ami energiát ad nekik az út további folytatásához, és nem telíti el a gyomrot. Ide tartoznak pl. a különféle müzli szeletek. Megtudtam, hogy náluk még cukormentes ill. glutén- és laktózmentes müzlik közül is választhatnak majd a résztvevők. E mellett a gyümölcs is fontos szerepet játszik egy-egy túrázás során, így az sem maradhat el. A meleg étellel nyáron vigyázni kell, így azt elhozni étteremből ill. szabadban tárolni nem lehet, hacsak nem találunk olyan helyet, ami közel van a célállomáshoz, így a résztvevők könnyen meg tudják közelíteni és ott el tudják fogyasztani.

Ami még fontos egy túra megszervezésekor, hogy a Start/Cél könnyen megközelíthető legyen akár tömegközlekedéssel, akár gépkocsival. És az sem árt, ha a közelben megoldható a parkolás.

 

Figyelem! Indulunk!

Na, de ennyi felvezetés után már biztosan kíváncsi vagy, hogy miért nem sikerült úgy ez a túrabejárás, ahogy terveztük…

Az útvonal Szentendréről indult és Kő-hegy volt a cél. Mint ahogy mindannyian tudjuk, Szentendre egy gyönyörű kisváros olyannyira, hogy még a Bükkös-patak melletti rész is ámulatba ejt minket. Persze más hangulata van, mintha a belváros ódon épületei között sétálnánk, de azért ennek is megvan a maga varázsa.

Tehát, annak rendje és módja szerint elindultunk a társammal a Bükkös-patak mellett és örömmel láttuk, hogy jól látható helyen el van helyezve a sárga T jelzés. Ugyanis azt láttuk a térképen, hogy egy jó darabig ezen kell haladnunk.

Élveztük a hatalmas fák adta árnyékot, a patakcsobogást, a gyerekzsivajt, a biciklisek forgatagát. És, csak mentünk és mentünk. Amikor elágazáshoz értünk, néha letértünk a patak mellől, de amikor az utca visszakanyarodott a patakhoz, akkor megállapítottuk, hogy jobb lett volna ott jönni. De, ennyi kitérő még belefért volna…

Tehát, folytattuk utunkat a patak mellett, és már észrevehetően egyre kevesebb emberrel találkoztunk, még a kerékpárosok is eltűntek a közelünkből. Mentünk, mentünk és egyszercsak…

 

Bükkös patak

Ilyen gyönyörű helyen vezetett az utunk Bükkös patak mellett

 

Akkor most mit tegyünk?

Az út határozottan elkanyarodott a patak mellől. Most mi legyen? Tanakodtunk. Menjünk balra a házak mellett tovább? Az nem biztos, hogy jó lenne, hiszen nekünk a patak mellett kell végig menni. Körbenéztünk, és megláttunk egy hidat, amin ott volt A JELZÉS! A mi jelzésünk, a sárga T. Micsoda megkönnyebbülés! Akkor jó helyen járunk! Át is mentünk gyorsan a kis hídon, és közvetlenül a patak mellett lekanyarodtunk balra, hiszen a turistajelzés arra mutatott.

Elmentünk egy kisebb temető mellett, majd egy tisztásra értünk, a patak ott futott immár tőlünk bal kézre. A sárga T jelzést már nem találtuk, hiába nézelődtünk (utólag úgy gondolom, hogy a patak mellett jöhetett végig), ezért átváltottuk a zöld kerékpár jelzésre, amit a térkép is jelzett. Hamarosan rátértünk a főútra, amit egy kicsit furcsálltunk, de a zöld kerékpár jelzés végig ki volt téve, úgyhogy megnyugodtunk, hogy jó helyen járunk.

A sapkáinkat felvettük, hiszen a Bükkös patakot elhagyva a fák árnyékából is kikerültünk. Amikor pedig találtunk egy kutat, már nem is bántuk, hogy Szentendre egyik főútvonalán sétálunk. Gyorsan megmosakodtunk, megtöltöttük az üvegeinket és a nálunk lévő törülközőt jól bevizeztük, ami nem csak abban segített, hogy könnyebben vészeljem át – a nyakamba téve – a 35 fokos hőséget, de így a vállam sem égett le.

A felfrissülés után folytattuk utunkat, és eljutottunk a Lajos-forrás/Dömörkaput jelző tábláig, egy Y elágazásnál. Itt már egy mellék úton folytattuk a túránkat, még mindig a zöld kerékpár jelzésen, majd a következő Y elágazásnál rátértünk a zöld sáv jelzésre. Úgy gondoltuk, hogy innen már sínen vagyunk, hiszen egy turista tábla is jelezte, hogy Kő-hegy a zöld sáv jelzésen közelíthető meg, és a térkép szerint már nincs is olyan messze.

 

Kezdtem fáradni

Egyetlen problémám volt, mégpedig az, hogy már két órája elindultunk, és sehol nem volt egy pihenő rész, egy pad, még a buszmegállókban is. Értem én, hogy inni menet közben is lehet, de azért szerettem volna már egy kicsit leülni, annál is inkább, mert elkezdett fájni mindkét vádlim.

Hamarosan utunk megint a patak felett vezetett el, ahol megláttunk néhány lépcsőt. Több se kellett! Én már ültem is le, és pakoltam ki az elemózsiánkat. Úgy gondoltam, hogy már épp itt volt az ideje a jól megérdemelt pihenésnek.

 

Újult erővel vágtunk neki az út folytatásának

negyed óra múlva, és örömmel konstatáltuk, hogy a zöld sáv jelzés ott van a BAL oldalon. Ekkor jött megint egy Y elágazás! Bár ne jött volna! Mielőtt tovább mentünk volna az eddig követett beton úton, bementem a bal oldalra, a kis föld útra, és körülnéztem, hátha találok valamilyen jelzést. Ott is volt egy zöld sávnak tűnő turistajelzés, csak az volt vele a baj, hogy volt rajta egy nyíl.

Gyakorlatlan túrázóként fel sem merült bennem, hogy ez a nyíl csak azért lett a zöld sáv jelhez festve, mert az irányt jelzi. Számomra egyértelmű volt, hogy ez egy teljesen másik jelzés, hiszen a zöld sáv nem egyenlő a zöld nyíllal.

 

Gyanút fogtunk…

Így folytattuk hát utunkat a betonúton. Kerestük a további jelzéseket, de nem találtunk egyet sem. Kis idő múlva gyanút fogtunk, és tanakodni kezdtünk, hogy vajon visszamenjünk-e oda, ahol utoljára láttuk a zöld sáv jelzést, a patakhoz. Utólag azt mondom, hogy ezt kellett volna tenni, hiszen a túrabejárásnak az a lényege, hogy a megjelölt útvonalat járjuk be. A társammal mi mégis úgy döntöttünk, hogy folytatjuk utunkat, hiszen azt biztosan tudtuk, hogy az a betonút, amin járunk, a Lajos-forrásig vezet, és onnan is meg lehet közelíteni Kő-hegyet.

Tehát, rendületlenül folytattuk utunkat megküzdve a bogarak hadával, a rekkenő hőséggel és a számunkra szokatlan folyamatos emelkedővel, míg végül elénk tárult a már ismert látvány: Megérkeztünk Lajos-forráshoz!!! Ennél jobban még soha nem élveztük a hűs vízét. Lemosakodtunk és megtöltöttük kristálytiszta forrásvízzel az üvegeinket. Persze, a törülközőt sem hagytuk szárazon.

A felfrissülés után lementünk a tisztásra, hogy bevárjuk a többi társunkat, akiknek a tervezett bejárási útvonalában az szerepelt, hogy Lajos-forráson keresztül közelítik meg Kő-hegyet.

 

És, hogy miért is írtam le mindezt?

Csupán azért, hogy Te is lásd, mennyire fontos, hogy jól látható helyen legyenek a turistajelzések, ha pedig nem egyértelműek, akkor a túraszervezőnek kutyakötelessége szalagokkal jelezni az irányt.

A Magyar Hősök Túrasorozaton nemzeti színű szalagokkal fogsz találkozni, sőt azokon a helyeken, ahova valószínűleg jó néhányan sötétben érnek, foszforeszkáló szalagok lesznek kitéve, hogy segítsék a tájékozódást. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy elemlámpával vagy fejlámpával segítsd a továbbjutásod sötétedés után.

 

Amit még tanultam ebből a túrabejárásból az az, hogy:

• nem elég a lelkesedés, fizikailag is felkészültnek kell lenni. Nekem mindkét vádlim úgy megfájdult, hogy a végén már azt sem tudtam, hogy felfelé vagy lefelé nehezebb menni. (szerencsére ma, egy jó hosszú pihenés után már nyoma sincs a tegnapi kimerülésnek)
• vízhólyagokat nem gyűjtöttem be, de nagyon fontos olyan cipőnek a viselete, ami szorosan fogja a bokát, ill. nem árt, hogyha a zokni kiválasztására is ügyelsz, hiszen, hogyha becsúszik a cipődbe és ott összegyűrődik, akkor könnyen vízhólyaggal térhetsz haza
• mindig jól jön egy törülköző, amivel hűteni tudod magad (akár a patak vizében is be tudod mártani)
soha ne induljunk el víz nélkül (legalább két liter), mert ki tudja, hogy a túránk során hol tudjuk újratölteni a palackjainkat
• és persze fontos a megfelelő ruházat, főleg a kalap vagy sapka használata

Összességében sikeresnek érzem a tegnapi túrabejárást – még, ha nem is jutottunk el Kő-hegyig -, büszke vagyok arra, hogy belevágtam, és mindenféle előzetes felkészülés nélkül is feljutottam Lajos-forrásig Szentendre városából 50 évesen, és a legnagyobb melegben megtettem kb. 10 km-t, 443 méteres szintkülönbséggel.