Értékeld!

 

Hát az úgy volt, hogy már egy ideje terveztem lefutnék egy hosszabb túrát edzésként.
Decemberben mentem volna Sebő Ödön emléktúrára, azt az élet felül írta, így neveztem a következőre, ami tegnap volt, a Toldi Miklós emléktúra 40 km-es távjára… ami térkép szerint kb. 41.38, track szerint 42.5 km, nekem 44.5 km lett… asszem maradhat. 🤪🤷‍♀️

 

Jég, jég és mindenhol csak jég!

Reggel 7-kor rajtoltam. Izgultam azért hogy fogom bírni. Bíztam benne, a hó sokat olvadt, így fent se lesz.. az nem is sok volt… tükörjég annál több. Hó, jég és száraz talaj vagy sár váltakoztak végig…
Eltökélt voltam, mert akartam nagyon! Kiváncsi voltam, a testem hogy bírja ezt a terhelést. És előre mondhatom jól vizsgázott.

Elindultam, első 2 km aszfalton ment. Aztán jött a fekete leves!
Be az erdőbe. Gyönyörű helyeken mentünk. Nem győztem fotózni… sajnos időm volt… mert a terep 80%-án tükörjég volt. Volt rajtam csúszásgátló, de pár helyen szteppeltem rendesen. Néztem, akiknek láncos csúszásgátlója van, azok hogy haladtak. Nagyon… és gyorsan… volt, aki úgy sétált ahogy én futok.
Szóval tudom már, miért mondják gyorstúrázók…. tényleg azok. Eszméletlen…
Friss még az élmény … rengeteg kép és gondolat cikázik a fejemben…

 

Amikor a jég az úr!

És, akkor megérkeztem a Sorrento-sziklákhoz

Első út a Sorrento sziklák felé vitt… ott a vékony ösvényen az ütő megáll bennem száraz időben is, nemhogy jeges terepen… se fa, se bokor, amibe bele tudnál biztonsággal kapaszkodni menet közben. Adott volt a vékony ösvény, közepén tükörjég és 2 szélén omlós föld… tériszonyos vagyok, magasan is voltam már… szédültem és csúsztam a szögeken… egy olyan pàr méteres szűk szakasz volt, hogy ott álltam és nem tudtam, hogy menjek át rajta, hogy ne csússzak le. Néztem a lábnyomokat, ki merre ment… valaki lement a meredekre és ott próbálta kikerülni. Volt, aki balra, a falon próbált evickélni.. Én kínomba leültem és pókjárásban próbáltam átmenni, de igy is csúszott mindenem… (jó hogy nem látott senki)

Mindegy, átértem… ok tovább fel, vitorlázó emlékmű felé. Mondom szuper hazai pálya, hát itt lakom. Közben volt kód. Felírtam, uzsgyi tovább. Automatikusan elkezdtem felmenni az ismert úton majd kb. 500 m után ránézek a trackre… hát nem erre akartak felhozni… magamban elmotyogtam pár b..meg a jo… sprrstrbnnn…. na meglett a jó út… szuper… persze jött a k..va jég megint… nem örültem. Jött a menet felfelé. Vitorlázó mellett el. És titkon tudtam, a sárgán fogok szívni rendesen… mikor volt egy kiírás, hogy 20 km-eseknek egyenesen, 40-50 km-eseknek jobbra . Gyorsan felmértem mindenhol jég jég jég.. (tiszta jégvarázs csak Olaf hiányzott…)

Adtam Gyurinak a drótot haza, hogy mire készüljön. Sok azonos utunk volt. Tudtam, esti túrán szívás lesz nagyon….az emelkedőknek sose volt vége, úgy éreztem. De 1300 m szint az 1300 m és az k…va sok emelkedő. A sárga bejárása után rámentem a Mária ösvényre… nem vagyok vallásos, de míg felértem a Jánoshegyre, elmotyogtam néhány imát… vagy meghalok itt vagy nem… egy keskeny hídra kellett átmenni, amihez az út nagyon meredek volt. Kb. oldalazva másztam, gyökerekbe kapaszkodva, jeget kerülgetve… fostam rendesen… de láttam, más is riadtan jött le onnan… még a hídon is két kézzel kapaszkodva jöttem át… jött ezután a meredek szerpentin felfelé!

 

Végre ott az adótorony. Felértem!

Kicsi sík végre. Jött az ellenörző pont pont, és a finom forró tea és a giga nagy rántott husis szendvics. Meg se bírtam enni mind.
Gyors gyaloglásba kezdtem. Elértem Normafához…. szörnyű volt… végtelen tükörjég…. tudtam itt nem futok… elértem az Erzsébet kilátóig, már elkönyveltem, fel kell másszak… de nem! Mellette vittek el… tudtam szívás lesz… következő megálló Tündér-szikla… hát az addig elvezető zöld ösvényt, az hagyjuk… egyenesre fagyott tükörjég a lépcsőkön, meredek ösvényeken... egyiken pókjárásba akartam lemenni, de a jobb kezem és lábam jeget kapott és seggre estem majd csúsztam lefelé… b..szhattam minden próbálkozást, nem tudtam megállni… leértem, összeraktam magam, majd kocogtam a jeges úton kb. 5 m-t, majd látom megint kis ösvény lefelé, ami rövid, de mellette szakadék, másik oldalt pátria korlát és meredek havas rész. Hopp mondom, ott jó lesz. Átmásztam a korláton és lógva leengedtem magam egy szikláig, ott átkapaszkodtam és lejutottam az ösvényre. Jött egy túrázó, ő is értetlenül állt a lejutás kérdése előtt. Mondtam neki hogy jöttem le, és követett.

Itt már kb. 20 km-nél jártunk. Elkezdtük egymást előzgetni pár emberrel, de végül együtt maradtunk és 15 km-en keresztül társaságot szolgáltattunk egymásnak. Jó volt így tovább menni. Árpád kilátóig együtt voltunk. Ott ketten tovább mentünk a 40 km-es táv útvonalán, többiek az 50-esre elfordultak . 25 km után az órám a powerbank ellenére cserben hagyott. Pontosan 8x állt le… jó hogy teloval is mértem… Térkép miatt mindig vissza kapcsoltam.

Gyurival egyeztettünk menet közben, mikor talizunk a célban.
Mondtam muszáj neki is a csúszásgátló! Különben ott marad. Tibivel egész jó gyors túra tempót vettünk fel. Mondtam neki Gyuri vár, igyekezzünk. Jó érzés volt, hogy 36 km utàn se volt testileg lelkileg semmi bajom. Se holtpont, se semmi. Csak mentem ! Ok… hisztis voltam már a sok jégtől, meg attól, hogy írom haza 1:20 perc kb. és bent vagyok… de 39 km-nél olyan emelkedőt kaptunk még, hogy azt hittem, sose érünk fel.

Tibi, az útitársam térde fájt már a terheléstől, bevártam, segítettem. Menni alig bírt, teloja lemerült… féltem ott hagyni . De mondta mindig, menjek, betalál, nem lesz gond… Kb 1 óra győzködés után engedtem neki. Remélem épségben beért. 9 óra alatt akartam max. beérni. De a jeges erdőnek sose volt vége. Már Vadasparknál voltam. Késésbe voltam nagyon. Gyuri hívott, élek e még, mert nem értem még oda, őt már elrajtolták 5 órával… adrenalin dolgozni kezdett, meg az ideg is, mert rám sötétedett… sötét erdő… csak a fehéret láttam. Lámpa volt nálam, de nem vettem elö, mert az is értékes perceket vesz el.

 

Felszívtam magam és úgy felgyorsultam hogy…

… 3 gyors embert előztem meg. Csak mentem, mentem, ismerős terep volt ez is. 43 km-nél jártam.
Mondtam Gyurinak, hogy kiérek betonra és lefutok! Jött a beton, én gellert kaptam. Sose gondoltam hogy 43 km és 1300 m szint után még tudok 6:28-as tempóval döngetni. De tudtam! Gyurit megláttam, megörültem! Olyan rottyon lettem, hogy beszélni alig bírtam! Csak remegve annyit mondtam neki, nagyon vigyázz! Nagyon veszélyes! Megyek, érkeztetem magam!

Gyuri elindult. Én 44.5 km-rel a hátam mögött, fel se fogva az egészet, átvettem a kitűzőm és a kajás asztalhoz mentem. Gyors fotó, lekváros kenyér az arcba, pohár tea. Majd rohantam haza Hunorhoz, aki nagyon várt már. Megöleltem, pusziltam, szorítottam, szegény meg majdnem elhányta magát olyan büdös voltam 🤣🤣🤣🤣🤜🤜🤜

 

Toldi Miklós emléktúra - díjazás

Még most se fogom fel, mit csináltam végig… de örülök!

Edzésnek szántam! Beépül!
Adatok:
Táv + szint: 44.5 km 1300 m szint
Frissités: 2 x 6 dl hammer Perpeteum, 4 dl forró tea, sótabletták, 2 x 0.5l víz, 4 dl almalé, 1 rántott húsos szendó és egy szelet pizza (ep. volt )
Mára picit robotos mozgás, a talpam fáj a szöges talp miatt, de már jobb, hátul húzódik a lábam. Ennyi. Szóval jól vagyok! És erre voltam kíváncsi! Élveztem, és jó kihívás volt!

Köszönöm Gyurinak, aki szurkolt otthonról és a sok kedves futó anyucinak a bátorítást, mert csak ők tudták mire készülök!

Köszönöm nektek! 🙂

 

Szerző: Kopaszné Panyi Katalin