Virágh Gedeon hazaszeretete
5 (100%) 1 vote

 
Virágh Gedeon
Virágh Gedeon 1825. május 11-én született, 19 évesen pedig már hadnagyként szolgált.

1848-ban Virágh Gedeon huszártársaival éppen Csehországban állomásozott. Prágához közeli területről lévén szó, már eljutott hozzájuk Petőfi és a Márciusi Ifjak híre. Konkrétan az, hogy Jellasicsot visszaverték és a magyar huszárok elkezdtek haza szökni.

A teljes egészében magyar vitézekből álló Nádor huszár ezredet június 15-én a Prágában zajló pánszláv felkelés leverésére vezényelték, amit kiválóan végre is hajtottak. 1848. július 1-én Virágh Gedeon főhadnaggyá lett előléptetve.

 

Menni vagy nem menni…

A magyar kormány egy küldötte szeptember végén érkezett a Nádor huszárok táborába és próbálta őket rávenni a hazatérésre. Kossuth hívólevelére a magyar huszárok szíve hevesebben kezdett verni, gondolatban pedig már a hazai tájakon nyargaltak.

A császár eközben statáriumot volt kénytelen hirdetni. A szökésnek még a gondolatát is halállal büntették.

De a magyar huszárok hazaszeretetét a Habsburgok nem voltak képesek kordában tartani. A haza hívó szava erősebb volt bárminél.

 

“Én előbb magyarnak születtem és csak azután álltam be katonának.”

A Nádor huszárok mentek volna haza, de nem tudták mit akar a parancsnok. 1848. október 20-án azonban kiderült. A reggeli sorakozónál Virágh Gedeon dörgedelmes, hazaszeretettől izzó beszédében nyilvánvalóvá tette emberei előtt, hogy ő bizony haza fog menni. A vele tartó huszárokkal pedig új esküt tesznek.

Virágh Gedeon, hogy a szökés gyanúját elterelje, aznap még részt vett egy tiszti ebéden. Ebédidőre már 211 magyar huszár állt készen az indulásra. A feldúlt osztrák parancsnoknak ekkor mondta a magyar huszár vezér a következőket: “Én előbb magyarnak születtem és csak azután álltam be katonának.”

Az első nap este 10 óráig csaknem 100 km-t tettek meg, ami akkora teljesítmény volt, hogy az osztrákok el se akarták hinni. Ez a bravúros cselekedet ellent mondott minden józan számításnak.

Prágától 60 km-re indultak el, a hazáig tartó út 500 km-re volt. Arra vállalkozni, hogy 500 km-t megtesznek ellenséges területen – utánpótlás, orvosi ellátás nélkül -, emberfeletti vállalkozás volt, amire csak a magyar huszárok voltak képesek.

 

De mit lehet tudni a magyar huszárságról?

A magyar huszárok az akkori világ legjobb lovasai voltak. Huszárjaink ötvözték a magyar észt a magyar virtussal. Hírük messze megelőzte őket. Attila és Árpád hagyatékának útján, Rákóczi kurucainak, végvári vitézek és hajdúk nyomdokain ez az ősi harcmodor évszázadok óta szállt apáról, fiúra.

10 éves szolgálatukra sok esetben erőszakkal sorozták be őket. Éveket töltöttek távol szeretett hazájuktól, miközben ló és lovas eggyé vált. A lovakkal való törődést évekig tanulták.

Október 24-én átkeltek a Moldván, majd nem sokkal később – egy helyi polgárnak köszönhetően – megtudták, hogy a közeli városban osztrák katonák állomásoznak. Ekkorra már több ló is igen erősen sántított, ezért egy közeli faluba mentek, hogy kovácsot keressenek. Itt tudták meg azt, hogy körülvették őket.

A hajnalban rájuk törő osztrákok karmai közül 50-es csoportokban törtek ki. Sok felszerelés hátramaradt, sokan meghaltak vagy megsebesültek. Később az előre megbeszélt helyen újra találkoztak, de csak a csoport fele érkezett meg ide. A császári haderő olyan közel volt, hogy hallották a beszélgetésüket, de a jótékony köd megvédte a magyar huszárokat.

Az általuk bejárt úton a lakosság élelmet adott nekik, sebeiket bekötözték. Nem sokkal később pedig találkoztak az elveszett Hollán Hugó csapataival is.

 

“Szökésének oka: hazaszeretet”

Egy nagyjából 200 főből álló lovascsapat biztonságos vonulása a parancsnoktól szünet nélküli figyelmet, folyamatos áttekintést és azonnali cselekvést igényelt. Az állandóan változó terepviszonyokhoz kellett igazítani a vonuló had felállását, szerkezetét és ez független volt attól, hogy az ellenség jelen volt-e vagy sem.

A határhoz érve szembesültek azzal, hogy az osztrákok már lezárták azt. Nem volt mit tenni, a helyi leghíresebb csempészhez fordultak, és az ő hathatós segítségének köszönhetően 186 magyar huszár megérkezett Magyarországra 1848. október 29-én reggel 7 órakor.

Végül az összesen 623 hazainduló huszárból csupán 224 ért haza. 24 hősi halált halt, 13-at kivégeztek és 362 katona fogságba esett. Ezekből az adatokból is látszik, hogy Virágh Gedeon mekkora bravúrt hajtott végre. Senki más nem volt képes annyi huszárt hazahozni, mint ő. Mindezt 23 évesen, saját jövedelméből megfinanszírozva hajtotta végre.

Virágh Gedeon a szabadságharc alatt már őrnagyként 4 országban harcolt, 10 hónap alatt 3000 km hadiút végiglovaglása után az aradi várbörtönbe került, ahol kivégzés várt rá.

A Szabadságharc során a magyar huszárok közül sokan elestek vagy megsebesültek. Végül Virágh Gedeon halálos ítéletét 16 év várfogságra enyhítették. A jegyzőkönyvbe az osztrákok pedig azt írták – “szökésének oka: hazaszeretet”.

1872-ben halt meg, sírja a kunszentmiklósi temetőben található.

Virágh Gedeon alakját sosem feledhetjük. Emléke örökké élni fog a magyar szívekben. Helytállása pedig követendő példaként fog ragyogni a felnövekvő generációk számára is.

 

Virágh Gedeon emléktúránk részleteit itt találod: Virágh Gedeon emléktúra