Thury György – a bajvívás mestere
5 (100%) 1 vote

 

A mohácsi vész után szeretett hazánk sorsa szalmaszálon függött. Fennmaradásunk a korszak kiemelkedő harcosaitól, végvári vitézeitől függött. Ebben a korban született egy felvidéki nemesi család leszármazottja, kinek hősi vérvonala az Árpád-házig vezethető vissza.
Thury Miklós Hunyadi Mátyás seregében bánt mesterien fegyverével, Thury Gábor pedig az ottomán hordákkal szállt szembe hősies küzdelmekben. A vakmerő és rendkívül nagy erejű Thury György méltó módon öregbítette családja jó hírnevét.

 

A katonai hivatás családi vonás

Thury GyörgyAz 1519-ben született György elődeihez híven szintén a katonai pályafutást választotta hivatásul. 1544-ben található róla az első feljegyzés, amikor huszárfőlegénynek léptették elő Ság várában, a mai Ipolyság területén. 1552-ben pedig a palásti ütközetben egy teljes olasz sereget mentett meg a biztos pusztulástól.

Sikeres portyái és messze földön híressé vált párviadalai eredményeképpen I. Ferdinánd először Léva várkapitányává nevezi ki, majd Bars vármegye főispáni címét is neki adományozza. Ezt később Dobó István kapja meg erdélyi rabságból való kiszabadulása után. Ekkor lesz Thury György Várpalota kapitánya.

 

Thury György – az ország elsőszámú bajvívója

Bajvívó vitézünk nevét ekkorra már ismerték és rettegték a török hordák. Az Ottomán birodalom minden szegletéből jöttek azok, akik párbajra hívták Thury Györgyöt, de egyikük sem volt képes legyőzni őt. Katonái csodálták és tisztelték urukat, aki állandó portyákkal szerzett számukra élelmet és pénzt.

1566. júniusában Arszlán pasa 10.000 fős seregével ostrom alá vette Várpalotát, ahol Thury György 500 emberével állomásozott. Egy vakmerő éjszakai rajtaütés során képes volt megtizedelni az ellenséget, miközben emberveszteséget nem szenvedtek a magyar harcosok. Vitézeivel mindaddig kitartott, amíg a győri Salm gróf felmentő seregével a vár alá érkezett. Miután elkergették a törököt, még ugyanabban az évben bevették Veszprémet és Tatát is.

1567-ben Miksa Kanizsa kapitányává nevezi ki Thury Györgyöt. 1569-ben már az ország elsőszámú bajvívójaként tartják számon, aki ekkorra már több mint 600 párviadalon volt túl. A törökök Dunántúli oroszlánnak nevezték és rettegtek tőle.

 

A dicső halál

1571-ben Ali és még három másik bég kelepcét állított a hős várkapitánynak. Elkezdték feldúlni a Kanizsa környéki falvakat. Thury György 150 fős sereggel a megfékezésükre indult. Április 2-án Orosztony közelében maroknyi seregére többszörös túlerővel csaptak le a török hordák. Körbevették, de hősünk még ebben a reménytelen helyzetben is sorra kaszabolta le az ellenséget. Bár élve akarták elfogni, ez szégyen lett volna a várkapitányra nézve, ezért levette a sisakját és úgy harcolt tovább.

Végül az orosztonyi mocsarakban érte utol a dicső hősi halál. Fejét a törökök Konstantinápolyba szállították, testét fia, Thury Miklós és Zrínyi György Kanizsán temette el.

Büszkeséggel töltsön el bennünket a tudat, hogy a magyar vér ilyen nagyszerű hősöket adott nemzetünknek. Emlékezzünk meg méltó módon a Dunántúli oroszlánról, Várpalota hős kapitányáról, kinek nem akadt méltó ellenfele szerte a világon. Thury György emlékét örökkön örökké őrizzük.

 

Thury György emléktúránk részleteit itt találod: Thury György emléktúra