II. Rákóczi Ferenc: a szabadság vezére
5 (100%) 2 votes

 

Az északi Kárpátok hágóin keresztül 1703. nyarának elején érkezett hazánkba az alig 27 évesen száműzött II. Rákóczi Ferenc. A hányatott sorsú, szegény és ismeretlen fejedelem alig 500 főből álló lengyel zsoldossereggel lépte át a magyar határt, hogy életét a magyar szabadságharcnak ajánlja.

De hogyan vált II. Rákóczi Ferenc, a bujdosó fejedelem a nemzet utolsó reményévé, örökké fénylő csillagává? Hogyan volt képes ez a fiatal magyar ember azóta sem tapasztalható egységbe szólítani a Kárpát-medence népeit?

 

Élete úgy kezdődött, ahogyan megannyi hőssé váló emberé: kínzóan fájdalmasan

II. Rákóczi FerencA legendás életű II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én látta meg a napvilágot. Apját, I. Rákóczi Ferencet, Erdély fejedelmét mindössze 4 hónapos korában veszítette el.

Gyermek éveit Sárospatakon, ősei birtokának központjában tölti. Édesanyja, Zrínyi Ilona fia hat éves korában dobja el az özvegyi fátylat és házasodik össze Thököly Imrével, az első kuruc felkelés vezetőjével, akit hadjáratai során is el kellett kísérnie a családnak.

Emiatt a kis Rákóczi már gyermekként megtapasztalta a háborúk véres valóságát. A megszámlálhatatlan öldöklő csata átélése meghatározóvá vált számára. Thököly Imrét a gyanakvó szultán egykori szövetségese elfogadta.

A serdülőkorba lépett Rákóczi lelkébe példamutatáson keresztül ivódott bele népe szabadságának mindenek elé való helyezése. Édesanyja, Zrínyi Ilona több, mint 3 évig tartotta a császári haddal szemben Munkács várát. Rákóczi itt már folyamatosan a legfontosabb helyeken buzdította, bátorította és motiválta a várvédő vitézeket.

Rákóczi apja, nagyapja, dédapja és ükapja is erdélyi fejedelem volt. Elődei által rokonságban volt a Zrínyi családdal is. Rákóczi számára tehát a magyar szabadságharc iránti tántoríthatatlanság nem csak hazafias kötelezettség volt, hanem a vér hívó szavának való engedelmeskedés is.

Munkács eleste után húgával, Juliannával fogságba kerül, ahol – bár főúri gyermekként bánnak vele -, anyját és testvérét soha többé nem látja. A Jezsuita szerzetesrendben célul tűzték ki, hogy a hazája iránti olthatatlan szeretet kineveljék belőle. Tervük kudarcot vallott.

1694-ben Sáros vármegye főispánja lesz. Érzékeli azt a fajta magyar valóságot, ahol népe folyamatos megalázottság mellett kénytelen élni. Hamarosan egyre inkább érzékelhetővé válik, hogy a franciák és az osztrákok között háború fog kirobbanni. Végül francia megkeresés érkezik Rákóczihoz, akinek a levelét azonban elfogja a Bécsi udvar, ezért börtönbe zárják.

Innen Lehmann Gottfried börtönparancsnok segít neki kiszabadulni, és elkezdődnek a bujdosás évei.

 

Az üstökösként megjelenő Rákóczi ekkor még csak 27 éves

1703-ban azzal a hírrel hívják haza a bujdosó II. Rákóczi Ferencet, hogy az egész nemzete fegyverben áll, ezzel szemben 600 lengyel zsoldosa mellett Esze Tamás alig több, mint 2000 talpasa várja a határ magyar oldalán.

Rákóczi Ferenc ahelyett, hogy csalódottságában hazament volna, a gyermekkorától fogva belé táplált nemzete iránti szeretete felülírta a racionalitást.

Az üstökösként megjelenő Rákóczi ekkor még csak 27 éves, de hihetetlenül érett. Jól ismeri saját képességeit és tulajdonságait. Képes olyan diplomáciai munkára, aminek következtében az egymással ellenségeskedő magyar főurakat is saját pártjára állítja.

A bujdosásra ítélt, gyötrelmes sorsú fejedelem tekintélyével rövid idő alatt kivívta az egész ország tiszteletét. Helytállásának köszönhetően hamarosan az egész ország felsorakozott mögé.

Az igazságért, a jó ügyért való küzdelem olyan embereket is mellé állított, akik a szabadságharc elején még ellene fogtak fegyvert. A fejedelem reményt adott a kishitűeknek és bátorságot a gyáváknak. Képes volt önzetlenné tenni a szűkmarkúakat és felemelte az alantas lelkeket is.

 

II. Rákóczi Ferencet nem a hatalomvágy motiválta

Csodával határos Rákóczi azon tette, miszerint 8 évig egy gazdagságban dúskáló uralkodóházzal vívta dicsőséges, hősies küzdelmét úgy, hogy anyagi javakban mindvégig szűkölködött a magyar szabadságharc.

Választott sorsa mellett a végsőkig kitartott és elemi erővel hitte, hogy hőn szeretett magyar nemzete egyszer újra erős és független lesz. A kudarcok ellenére is mindvégig hitte, hogy álma valóra fog válni.

A világtörténelemben is egyedül álló, ahogyan Rákóczi lemondott minden vágyáról és hiúságáról, miközben lelke hitének oltárán egyesült, oldódott fel egy magasabb rendű világban.

II. Rákóczi Ferencet nem a hatalomvágy, a korona vagy valamiféle fejedelemség megszerzése motiválta harcában, hanem az, hogy hazáját az idegen elnyomás alól felszabadítsa. Tetteinek célja kizárólag a szabadság iránti szeretetet szolgálta.

A Szatmári béke megkötése után II. Rákóczi Ferenc többször is visszautasította a felkínált amnesztiát. Mivel nem érezte magát bűnösnek, nem volt hajlandó bocsánatért esedezni. Ő lett emiatt magyar történelmünk első emigránsa, aki sorsát önmaga vállalta.

Szeretett hazáját a békekötés után már soha nem láthatta. 

Idegen földön, hűséges követői társaságában érte a halál 1735-ben. Hősies helytállás, az a szellemiség, amit képviselt, életének emléke azonban mind a mai napig képes tüzet csiholni a reményt vesztett lelkekbe.

 

II. Rákóczi Ferenc emléktúránk részleteit itt találod: II. Rákóczi Ferenc emléktúra